Három a magyar igazság!?

Három százalék sok vagy kevés? – És egy? Néhány gondolat a tisztábban látásért, hogy tudjunk jó szívvel hozzájárulni református egyházunk és a gyülekezetünk anyagi terheihez is.

Egy üzletben, azt látva, hogy „AKCIÓ! -1%“, bizony nem hatódnánk meg, talán tovább is
mennénk, nem érdekelne bennünket ilyen csekély mértékű árengedmény. De meg merem
kockáztatni, hogy kettő, vagy három százalék sem hozna lázba sokakat. Ha a bankunk azt mondaná, hogy évenként három százalék kamatot ad a pénzünkre, nem tartom valószínűnek, hogy megérné ott tartani a megtakarításunkat. Volt régen egy hitelkártyám, és az azzal elköltött pénz egy illetve három százalékát írta jóvá a bank, de ez sem volt egy eget verő összeg. Sok, vagy kevés tehát három, illetve egy százalék? 

Az előbbi felvetések alapján valóban – szinte már – nevetségesen kevés egy, kettő vagy netán három százalék. Persze, sok kicsi sokra megy, és sok egy, kettő vagy három százalék aztán nagy összeget is jelenthet. Nem az egészhez, a száz százalékhoz, hanem önmagához viszonyítva. 

Miért is vetődtek fel ezek a számok? Miért pont egy, kettő illetve három százalékról beszélek? Az már köztudott, hogy az adófizetők az államnak fizetett (személyi jövedelem) adójuk 1-1%-áról rendelkezhetnek; az egyik százalékot megkaphatja egy egyház, a másik egy százalékot pedig például egy kiemelten közhasznú alapítvány. Az a csodálatos ebben a kétszer 1%-ban, hogy ha nem rendelkeznénk róla, akkor sem láthatnánk belőle egy fillért sem, mert nem a mienk. Ez az adónk egy része, nekünk nem kerül semmibe, csak egy nyilatkozatba, hogy szeretett egyházunk és értéket teremtő alapítványunk számára értékes bevételt jelentsen. 

Magyarországi Református Egyház technikai száma: 

0066

Bővebben az szja 1+1%-ának felajánlásáról:

Ide kattintva olvashat!

A harmadik 1%-ról még nem szóltam, s talán kevesen tudják, hogy miről is van szó. Az első két százalék tehát nem kerül egy fillérünkbe sem. A harmadik százalék nem más, mint a lakóhelyünk szerinti gyülekezetünk, egyházunk, saját bevételeink 1%-ával történő egyházfenntartása. 

A Magyarországi Református Egyház gyülekezetei önfenntartóak. Ez azt jelenti, hogy a templomi világítástól, ahol van a fűtéstől, a parókia (lelkészlakás) rezsiköltségén át, a karácsonyi csomagokon keresztül az esküvői és konfirmációi ajándék bibliákon át egészen a lelkipásztorok javadalmáig és sok egyéb más kiadásig a gyülekezetek csak saját bevételeikre, vagyis az egyházfenntartói járulékokra, a perselybe dobott felajánlásokra és az Isten dicsőségére adott adományokra támaszkodhatnak.

A  református egyház az egyházfenntartói járulék éves mértékét az egyháztag jövedelmének (legalább) 1%-ában állapította meg. Nem kérjük el senki bérpapírjait, de már 2010-ben, a magyar minimálbér járulékok levonása után megmaradt részének 1%-a 6.800 Ft körül mozgott. (A legkisebb nyugdíjé is 3.400 Ft körül.)

Ha ezeket a számokat látjuk, akkor a fentiek értelmében kevés egy, kettő vagy netán három százalék? Az első és a második 1%-ról is dönthetünk az adóbevallások idején. A fillérek útját járva ezek az 1%-ok bizony jó szolgálatot tesznek kórházban, iskolában, idősek otthonában…

1% az egyházfenntartói járulék ajánlott minimális mértéke. (Egyébként évenként határoz a gyülekezet presbitériuma, vezetősége, az adott évi számszerűsített összegről is.) Sok, vagy kevés? Mennyi a magyar igazság? 

Bővebben az egyházfenntartói járulékról:

Ide kattintva is lehet olvasni!

Bár akadnak olyan emberek is, akik kelletlenül feszengenek vagy éppen morognak, hümmögnek vagy más módon fejezik ki nemtetszésüket, amikor az egyház és a pénz fogalmai egymás mellé kerülnek – talán azt gondolják: „az egyháznak csak a pénzem kell”. Pedig egyáltalán nem erről van szó! Sokkal inkább arról, hogy az Úr Istennek úgy tetszett, hogy földi egyháza anyagi szükségeit azok tagjai adományaival, hálaáldozataival fedezze.

Szeretettel bátorítok mindenkit, hogy mindhárom százalékát adja a reformátusság anyagi segítésére – s ha a Szentlélek arra vezeti Isten dicsőségére annyit, amennyit anyagi helyzete és jó szándéka enged.

„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből,
mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«.”

Pál második levele a Korinthusiakhoz 9,7-8
Kedvelj és kövess minket:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A gyülekezet Facebook oldalára!
YOUTUBE