A Nagyatádi Református Egyházközség gyülekezetének történetéről 1920. május 24-e óta beszélhetünk, ekkor szerveződtek a nagyatádi reformátusok leányegyházközséggé. Ezt megelőzően a pásztori munkát az Ötvöskónyiban szolgáló lelkipásztor látta el.
1921-ben a nagyatádi reformátusok és evangélikusok még együttesen tervezték egy templom és parókia felépítését, ám 1922-ben az evangélikus testvéreink külön fiókegyházba tömörülnek, így a közös terv meghiúsult. A református templom építésének terve ezt követően lekerül a napirendről az anyagi források hiánya miatt. A gyülekezet tagjai – a maguk templomának építése reménységével – 1933-ban kezdenek gyűjtésbe. A sok imádság és az áldozatvállalás meghozta a gyümölcsét. Számtalan helyről érkeztek jelentős felajánlások segítvén a kis lélekszámú gyülekezetet építési szándékában. A presbitérium felkérésére a gyülekezet minden tagja a szokásos egyházfenntartói járulék tízszeresét fizette be, hogy ezzel is közelebb hozza a templom építésének megvalósítását.
A gyülekezetünk első lelkipásztora Kenéz Sándor lett, akit missziói segédlelkészként helyeztek a gyülekezetbe 1939 januárjában. Szolgálatának első esztendeje júliusában kerül sor a templom alapkövének letételére. A templomot Szeghalmy Bálint építész tervezte és még ebben az esztendőben megkezdődött az építkezés Vogronics Jenő okleveles építőmester irányításával. A templom és a szerves részét képező parókia 1940 szeptemberében készült el. A templom ünnepélyes felszentelésére szeptember 22-én került sor. A gyülekezet ezt követően 1944-ben válik önálló anyaegyházközséggé és ekkor választotta meg parókus lelkipásztorává Kenéz Sándor addigi helyettes lelkipásztort.
A második világháború dúlása a református templomot sem kímélte: padjait, bútorzatát a harcok során hordták el; 1945. március 30-án Nagypénteken pedig, a visszavonuló német csapatok felrobbantották a templom tornyát, mely az egész épületben súlyos károkat okozott. Az újjáépítési és felújítási munkák már 1945 nyarán megkezdődtek, melyben a gyülekezet ismét nagy anyagi áldozatokat vállalt. 1946. november 10-én kerülhetett sor a templom immár másodszori felszentelésére.
A háborút követő évek fordulata után Isten kegyelméből a gyülekezetnek az új körülmények közt is sikerült helytállni. A gyülekezetet 1979-ig – haláláig – Kenéz Sándor pásztorolta. Ezt követően 1979–1983 között a gyülekezetben a szolgálatot Antal Gábor somogyszobi lelkipásztor látta el. 1983-ban került a gyülekezet élére Kocsev Miklós, ő 1988-ig látta el a lelkipásztori szolgálatot gyülekezetünkben. 1989–2006 között pedig Cseke László teljesített itt szolgálatot. Ebben az időszakban került sor 1999 és 2003 között a templom „teljesnek nem mondható” külső és belső felújítására. 2006. augusztusától 2009. szeptember 15-ig Marosvölgyiné Buczkó Tünde helyettes lelkipásztor látta el a gyülekezetben a szolgálatot, teológiai hallgató férjével Marosvölgyi Péterrel együtt. Ekkor nyer helyettes lelkipásztori kinevezést Jakab László Tibor a gyülekezetbe, egyúttal ellátva a Beleg és Ötvöskónyi egyházközségeiben élő reformátusok pásztorolását is. Őt fia, Jakab István követi a gyülekezet lelkipásztorainak sorában.
A 2010. pünkösdjén avattuk fel a gyülekezet zászlóját, mely az égő csipkebokrot ábrázolja – utalva a gyülekezet 20. századi nehéz évtizedeire. A 2Mózes 3,2-ből vett bibliai idézet: „Nec tamen consumebatur” – „…mégsem enyészett el” az Úristen megtartó kegyelmére emlékezteti a mindenkori gyülekezetet.
Ugyancsak ebben az esztendőben – augusztus 5-én –, testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítettünk az Erdélyi Református Egyházkerületben található, a Hunyadi Református Egyházmegyéjébe kebelezett Lupényi Református Egyházközség gyülekezetével.
Jakab László Tibor lelkipásztort – egyhangú megválasztását követően – 2010. szeptember 5-én iktatják be tisztébe azon a hálaadó istentiszteleten, melyet a templom építésének 70. évfordulója és a 2010-ben szükségessé vált – immáron valóban teljeskörű – külső felújításának elkészülte alkalmából tartottunk.
2011. december 4-én, úrvacsorás ünnepi istentiszteleten írtuk alá a szerbiai Torontálvásárhely egyházközségének gyülekezetével a testvérgyülekezeti kapcsolatot rögzítő nyilatkozatot.
2013. szeptember 15-én a Partimuban található Királyhágómelléki Református Egyházkerületbe kebelezett Nyüved gyülekezetével létesítettünk testvérgyülekezeti kapcsolatot.
2011. december 29-én ünnepi istentiszteletet követően adtuk át gyülekezetünknek az elkészült gyülekezeti termünket, a vendégszobát és a vizesblokkot. A Kálvin terem egy harminc fős gyülekezeti és ifjúsági alkalmaknak helyet adó új létesítményünk. Ekkor kapott térburkolatot a templomudvar is.
1994-ben helyezett a gyülekezet egy emléktáblát az udvaron álló kerekes kútra, Kenéz Sándor lelkipásztorra emlékezve, akire a gyülekezet, mint alapítóra tekint.
2007. októbere óta a templom homlokzatának a délkeleti oldala mellett „Az őrállók emlékére” állított kopjafa – melyet a gyülekezet presbitere Réti Árpád faragott – emlékezteti az ide érkezőt elődeinkre, akikről minden évben, a reformáció napján koszorúzással emlékezünk meg.
A templom belső felújítása: a mennyezet szigetelése, az elektromos hálózat, valamint a világítást szolgáló faragott csillár és falikarok, a központi fűtés és a bútorzat felújítása, a karzat és az iroda, valamint a lépcsőház és toronyfeljáró teljes cseréje, megújítása 2016-ban történt.
Nagyatád városban a 2001. esztendőben történt népszámláláskor 856 polgár vallotta magát reformátusnak; mintegy 400-ról van tudomása a presbitériumnak és a gyülekezetnek; az egyházfenntartók száma, akik a teherviselést is felvállalták az elmúlt években 220 főre tehetők.
Alkalmaink látogatottsága vasárnaponként 30–60 fő, ünnepnapokon 80–120 fő. A keddi bibliaórákat 10–12 testvérünk látogatja, hitoktatásban 50–60 fiatal vesz részt.
A gyülekezetben jelenleg Jakab István lelkipásztor szolgál, lelkipásztorrá 2021. július 4-én választotta a gyülekezet.
SOLI DEO GLORIA
