9. Nem jogtalanság-e az emberrel szemben, hogy Isten a törvényben teljesíthetetlent követel tőle?
Nem,
mert Isten úgy teremtette az embert, hogy teljesíthette azt.1
Az ember azonban, az ördög felbujtására, vakmerő engedetlenséggel megfosztotta magát is, utódait is az isteni adományoktól.2
1Ef 4,24–25 • 2Róm 5,12
10. Büntetlenül hagyja-e Isten ezt az engedetlenséget és lázadást?
Isten rettenetesen haragszik1 mind az örökölt, mind az általunk elkövetett bűnök miatt,
és igazságos ítéletével időleges és örök büntetéssel sújtja a bűnt, amint meg van írva: „Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik!”2
1Róm 5,12; Zsid 9,27 • 25Móz 27,26; Gal 3,10
11. Hát nem irgalmas-e az Isten?
De, Isten irgalmas szívű,1 ám igazságos is.2
Igazsága pedig azt követeli, hogy a bűnt, amely Isten elleni felségsértésnek minősül, a legnagyobb, azaz testi-lelki örök büntetés sújtsa.
12Móz 34,6–7 • 22Móz 20,5; Zsolt 5,5; 2Kor 6,14
